Útban hazafelé
Zakatoló vonat ablakában állok-
Haza érjek végre, már csak arra várok.
Gyönyörűek ezek az erdélyi tájak,
Dombok oldalában a parányi házak.
Hegyek,völgyek folyók szépen sorakoznak,
Miközben a szelek friss levegőt hoznak.
Egymás után látok ringó búzatáblát,
Régen learatták a megérett árpát.
Elég sokat esett, megáztak a földek-
Friss az erdők lombja, a legelők zöldek.
Nem tudnak dolgozni a hatalmas gépek,
Pedig a kalászok megértek és szépek.
Nem is olyan régen kaszával aratták-
Kévéket kötöttek és csomókba rakták.
Ritmusra pengették a fényes kaszákat-
Kévekötés közben fújták a nótákat.
Napfényben csillogott, fénylett a kaszájuk-
Haza várta őket este a babájuk.
Nehéz volt a munka, de az élet szép volt-
Munka közben nóta bizony nagyon rég szólt.
Ezeken töprengtem, nem gondoltam másra-
Befutott vonatom a végállomásra.
|