Némán megpihenek
Karosszékben ülve
Vár rám a kedvesem,
Miközben a percek
Peregnek csendesen.
Végtelennek tűnhet
Egy röpke pillanat,
Várakozás közben
Az idő nem halad.
Szobája ablakán,
Amikor kitekint-
Látja,hogy az alkony
Már mindent beterít.
Sötét utca végén
Meglát egy alakot-
Tudja,hogy most jövök,
Érzi,hogy én vagyok.
Belépek az ajtón,
Ott áll ő magában-
Kellemes parfümje
Terjeng a szobában.
Nem kellenek szavak,
Néhány lépést teszek-
Széttárt karjaiban
Némán megpihenek.
|