Fűz a parton
Szomorúfűz lombja
Borul a Tiszára,
Vízbe ér a fának
Legalsó, dús ága.
Árnyékát ráveti
Az öreg folyóra-
Simogatja vizét,
Mintha keze volna.
Olyan ez az egész,
Mint egy szép kapcsolat-
Amelyben a partner
Szótlanul simogat.
Zavarni a csendet
Ilyenkor kész vétek-
Nem kellenek szavak,
A tettek beszélnek.
De a Tisza vize
Egyfolytában halad,
A vízparti fűzfa
Pedig helyben marad.
Új vizek érkeznek,
Egyfolytában jönnek-
A szomorúfűznek
Éppen csak köszönnek.
Nem tudnak megállni,
Legalább egy szóra-
Mert a folyó halad,
Neki ez a dolga.
A hűséges fűzfa,
Új vizekre várva-
Simogatja őket
A lehajló ága.
Zizeg a levele,
Hajlik a Tiszára-
Egymagában áll ott,
De azért nem árva.
|