Az én kis falum
Van egy kicsi falu,
Ahol én születtem-
Boldogan éltem ott,
Mégis útra keltem.
Várt rám a nagyváros,
Csábított zajával-
Fények és a nyüzsgés
Ragadott magával.
Enyém lett a város,
Magamévá tettem-
De a kis falumat
Soha nem feledtem.
Magam előtt láttam,
Visszavágyom oda-
Nem tudom feledni,
Nem is fogom soha.
Vasárnap délelőtt
Írok egy levelet-
A zárt borítékban
Ott van a szeretet.
Levélírás közben
Úgy érzem, ott vagyok-
Látom a templomot,
Hallom a harangot.
Zúg a kicsi harang,
Imára hív hangja-
Ott van most a falu
Apraja és nagyja.
Ott van Édesanyám,
Üldögél szerényen-
Kopott imakönyvet
Szorongat kezében.
Gondolatok szárnyán
Megkérem őt szépen,
Hogy egy imádságot
Mondjon el majd értem.
|