Szenved a Föld
Hol vannak a régi nyarak?
Eperfa hűs lombja alatt
Lágyan fújdogált a szellő-
Az az idő vissza nem jő.
Nem jő vissza, elment régen,
Megmaradt a szép emlékem-
Vissza sírnám, de nem lehet,
Mind ez elment, mert vége lett.
Oly békésen fújt a szellő,
Nem volt annyi jeges eső-
A napsugár simogatott,
Nem perzselt,nem gyújtogatott.
Tiszta volt a folyó vize,
Boldog volt az ember szíve-
Nem volt szennyes a levegő,
Szépen zöldült erdő, mező.
Az emlékek nagyon szépek,
Élnek még a régi képek-
Felcseng még egy régi nóta,
Mintha tegnap történt volna.
Mostanában annyit látok,
Jönnek kemény hőhullámok-
Délről jön a meleg szellő,
Nyugatról a viharfelhő.
Perzsel a Nap, ég az erdő,
Szárad a fű, nincs egy felhő-
Szomjas a rét, sárgul a zöld,
Tikkad a nyáj, szenved a Föld.
|