Egy szó sem igaz
Amikor tengerész voltam,
Hullámokon lovagoltam.
Gyakran beúsztam a mélybe,
Az óceán közepébe.
Felettem repült a sirály,
Úgy éltem ott, mint egy király.
A tengerről mindent tudtam,
Nagy halakkal versenyt úsztam.
Én a Menő Manó lettem,
Szirénekkel szeretkeztem.
Nem számított semmi nekem,
Napoztam a szigeteken.
Minden kontinensen jártam,
Örültem, ha partot láttam.
Szárazföldön az volt a jó,
Hogy ott kikötött a hajó.
Kikötött a hajó szépen,
Ott várt rám a feleségem.
Ahányszor én partot értem,
Várt rám más-más feleségem.
Mindegyiknek egy-két fia,
Így teljes a bigámia.
Az egyikük sokat tervez,
Világtalálkozót szervez.
Ott lesz összes feleségem.
Én ülök majd a nagy székben.
A kezembe jogart veszek,
Mert akkor én király leszek.
Nagyon szép volt ez az álom,
Felébredtem én az ágyon.
Egy szó sem igaz
|