Világít majd a Hold
Mikor a kerek Hold
Felkúszik az égen,
Meglátja szép arcát
A tó lágy vizében.
Úgy néz önmagára,
Mintha büszkélkedne-
Szép kerek orcája
Még fényesebb lenne.
Fák között a szél is
Szép lassan feltámad-
Fodrozza a vizet,
Aztán odébb állhat.
Víz fodrai között
Látja a Hold magát,
Reszkető mosolyát,
Gyönyörű, szép arcát.
Hány szerelmes estét
Töltöttem e parton-
Csak a Hold volt velünk,
Oly szép volt az alkony.
Másodperceknek tűnt
Egy-egy boldog óra,
Ránk köszönt a hajnal
Másnap virradóra.
Most is Téged várlak,
Csak a Hold van velem-
Kinyújtom majd feléd
Két ölelő kezem.
Arra kérlek, siess,
Mert múlik az este-
Egyhangúan telik
Minden egyes perce.
Amikor majd megjössz,
Boldog leszek Veled-
Világít majd a Hold
És a Te két szemed.
|