Katicabogár
Már nagyocska gyermek voltam,
Elég sokat barangoltam.
Szerettem az erdőt, rétet,
Felfedeztem sok-sok szépet.
Barangolásaim során,
Kedvencem lett egy kis bogár.
Pettyes volt a piros háta,
A virágok jó barátja.
Amikor őt felfedezték,
Katicának keresztelték.
Azt hittem, érti a nevét,
Nem mutatta semmi jelét.
De azért én szólongattam,
Egy versikét mondogattam.
Sokszor nem magamban mondtam,
Sok kis baráttal harsogtam:
,,Katicabogárka,
Szállj fel az égbe!
Mond meg a jó Istennek-
Zárja be a hideget,
Nyissa ki a meleget!"
És az idő, ha kiderült,
Azt mondtuk, hogy oda repült.
A jó Isten meghallgatta,
A meleget visszaadta.
Majd később, az évek során,
Jött Katica, Ő nem bogár.
Leányka volt,anya szülte,
A jó Isten hozzám küldte.
|