Levél a szülőfalumnak
A távolban írok
Neked most levelet-
Előttem fehér lap,
Szívemben szeretet.
Tudod,hogy szeretlek,
Álmomban is látlak-
Taposom köveit
Ódon főutcádnak.
Látom a templomot,
Hallom a harangját-
Nem tudom feledni
Az orgona hangját.
Ismerős a dallam,
Hívogat a hangja-
Visszatérek egyszer,
Ha a sors akarja.
Amikor ott leszek,
Megállok egy háznál-
Ott ahol hajdanán
Anyám, Apám várt rám.
Várták, hogy megjöjjek,
Először felsírjak-
Mikor az ablakon
Jégvirágok nyíltak.
Januári szél fújt.
Amikor megjöttem-
Hangos sírásommal
Nyomban beköszöntem.
Újszülött módjára
Jeleztem, hogy vagyok!
Síró hangon kértem:
,,Szeressetek Nagyok!"
,,Nézzétek el nekem,
Nem tudok beszélni-
Síró hangon tudok
Szeretetet kérni."
Ott ölelt magához
Először az Anyám,
Gyöngéd, szép szavakkal
Simogatott Apám.
Aki bekopogott,
Mindig csak azt látta-
Boldogság költözött
A szülői házba.
Mindenre te voltál
A hűséges tanum,
Mégis elhagytalak
Drága szülőfalum.
Sokszor visszatérek,
Álmaimnak szárnyán-
Tudod, hogy szeretlek,
Én is tudom, vársz rám.
|