A régi nyarak
Hol vannak a régi nyarak?
Ott ültünk a lombok alatt-
Lehajlott a dió ága,
Mikor madárka szállt rája.
A napsugár melengetett,
Kellemes volt, nem égetett.
Átsuhant a nyári szellő,
Mosolygott a bárányfelhő.
Kék volt az ég, mint a tenger,
Boldog volt nagyon sok ember-
Békés Nap sütött le rájuk,
Felhőtlen volt boldogságuk.
Idézünk egy régi nyarat,
Ott ülünk a dió alatt-
Sárguló lomb,fáradt ember,
A napsugár szinte perzsel.
Szomjas a föld, tikkad minden,
Költözik a madár innen-
Pedig nem is vándormadár,
Talán egyszer visszatalál.
Változások nagyon nagyok,
De azért én itt maradok!
Lesz még jobb is, egyszer talán-
Maradok, mert ez a hazám.
|