A templom csendje

Vasárnap van, hív a harang,
Nincs szívemben semmi harag-
Imakönyvem a kezemben,
 Remény csillog két szememben.

Vár reám az Isten háza,
Az ajtója ki van tárva-
Imára kulcsolom kezem,
Feléd fordul tekintetem.

Istenemhez szólok halkan,
Imát rebeg már az ajkam-
Most az idő alig halad,
A külvilág távol marad.

Elhalkul a világ zaja,
Megszólal a szívem hangja.
Amit dobog, azt én vallom,
Ezt a hangot csak én hallom.

Imakönyvem a kezemben,
Nyugalom él a lelkemben.
Megnyugtat a templom csendje,
Olyan mintha csodát tenne.