Visszatérnek
Oly csendes az ereszalja,
Csendjét semmi nem zavarja-
Árvák maradtak a fészkek,
Mert a fecskék útrakészek.
Villanydróton gyülekeznek,
Még mielőtt útra kelnek.
Sokan vannak, alig férnek,
Egymás között ők beszélnek.
Csiripelve beszélgetnek,
Kérdezgetnek, felelgetnek-
Fényesítik tollaikat,
Próbálgatják szárnyaikat.
Következő pillanatban
Ott repülnek a magasban-
Házak fölött elrepülnek,
Fészkeikre visszanéznek.
Száll a fecske, fészke marad,
Ott lapul az eresz alatt.
Zavar a csend, nincs ott élet,
Ez a nyár is így ért véget.
Véget érnek a szép nyarak,
Útra kelnek a madarak-
De ők mindig visszatérnek,
Nem is raknak máshol fészket.
|