Szeretlek Természet!

Tudnám én szeretni a halvány kék eget.
Magamhoz ölelném a bárányfelleget.
Versenyre kelnék a süvítő szelekkel.
Magasra másznék a hatalmas hegyeken.
Kezemet nyújtanám a gyors hegyi pataknak,
Miközben sebesen völgy felé haladhat.
Simogatni tudnám a zöld fenyőágat.
Tisztelném a sziklát, mint egy ódon várat.
Barátként kezelnék egy árva fűszálat.
Körülvenne engem sok erdei állat.
Megmártóznék reggel a folyó vízében.
Ott élnék szívesen, természet szívében.
Hiába mondom el mind ezt, mert nem lehet.
Ideköt engem a családi szeretet.
Nélkülük nincsenek se éjek, se nappalok.
Boldogan kimondom: oly jó, hogy itt vagyok!
Hozzád is hű leszek gyönyörű természet.
Tőled sokat kapok: nyugalmat, szépséget.
Attól, hogy elfeledsz, egy cseppet sem félek-
A városban élek, de szeretlek téged!