A rabmadár
Felsóhajt a kis madárka,
Ott van kalitkába zárva-
Nem tud erőt venni magán,
Elnémult a dalos madár.
Rabként él a kicsi árva,
Kalitkája egy szűk zárka-
Lába ernyed, zsibbad szárnya,
Hova lett a szabadsága?
Vissza gondol egy szép nyárra,
Felrepült az almafára-
A fa legfelső ágára,
Onnan nézett a világra.
Vele volt a kicsi párja,
Aki talán most is várja-
Gyakran megrebbent a szárnyuk,
Oly szép volt a szabadságuk.
Ha tehetné, most is szállna,
Ha nem lenne idezárva-
Nem beszél, hogy bármit mondjon,
Nincs hangja, hogy panaszkodjon,
Nem mondja, hogy,,Csak azt várom,
Adják vissza szabadságom-
Megkeresném én a párom,
Dalolnék az almafákon."
Ember! Vedd már észre magad-
Hulljon le a sok-sok lakat-
Nézd meg mi van a világban,
Nem élhetünk kalitkában.
|