Füstölgő kémények
Amerre csak nézek,
Kéményeket látok-
Ahol a füst felszáll,
Ott élnek családok.
Emberek élnek ott,
Kicsinyek és nagyok-
Egymás után mennek
A zord téli napok.
Hideg nappalokra
Jönnek fagyos éjek-
De a kémény füstöl,
Mert a tüzek égnek.
Melegítő tűznek
Lobogjon a lángja!
Világít a fénye,
Áldás ő a házra.
Amikor a tűznek
Elfárad a lángja-
Nem füstöl a kémény,
De izzik parázsa.
Meleg van a házban,
Mily nagyszerű varázs-
De az idő telik
És hamvad a parázs.
Nem melegít többé,
Elmúlik a varázs-
Hamu alatt szunnyad
Az elfáradt parázs.
Ne hagyd kialudni
A tűz meleg lángját-
Tápláld és lobogtasd,
Mint egy égő fáklyát.
Fénye és melege
Mindennel felér-
Ha a láng kialszik,
Meghalhat a remény.
|