Könnyező jégcsapok
Sír az eresz januárban,
Pedig tél van, még javában-
Mikor a Nap erre fordul,
Hótakaró leve csordul.
A hóember persze látja,
Ez a látvány nagyon bántja-
Egyre kisebb, teste sorvad,
Nem csoda, hisz’ ő is olvad.
Répa orra földre esik,
A madarak csipegetik-
Elolvad ő egy-kettőre,
Egy nagy tócsa lesz belőle.
A jégcsapok szomorkodnak,
Nagy cseppekben olvadoznak-
Azt hiszik,hogy itt a tavasz,
Ez az idő nagyon ravasz.
Miközben én tavaszt várok,
Látok egy kis hóvirágot-
Nagyon becsapódott szegény,
Hogy tavasz van, hiú remény!
Februári hideg szelek,
Visszahozzák még a telet-
Mert ez a tél nagyon ravasz,
De közel van a szép tavasz!
|