Radnóti nyomában

,,OLY KORBAN ÉLTEM ÉN E FÖLDÖN,
  MIKOR AZ EMBER ÚGY ELALJASULT"
Hogy a becsület nem volt már érték-
Minden mi szép volt már megfakult,
Nem volt rá szükség,mert elavult.

Sok évvel ezelőtt ez így volt,
A lényeg nem változott túl sokat-
Radnóti mintha most is élne
És írná e szomorú sorokat-
Az ember csak áll és bólogat.

Én most is taposom e földet,
A költő már elment, én itt vagyok-
Már nem hiszek a becsület szóban,
Most már a remény is elhagyott-
Szomorú szívem már megfagyott.

Nem kell már hit, sem szeretet,
Manapság már csak a pénz az Isten-
Végignézni mindezt kész szenvedés,
Úgy érzem, hogy hazugság minden-
Elfutni már nem lehet innen.

Nem szabad elfutni, ha baj van,
A futás gyáváknak fegyvere-
Talán lesz majd még jóság e földön,
Becsület szónak meg ereje-
Jön majd fény szomorú szemekbe.