Egybecsengő sorok

Fárasztó nappalok mikor véget érnek,
Kigyúlnak a fények, az esték oly’ szépek.
Toll van a kezemben, fehér lap előttem,
Közeleg a hajnal, az éjfél mögöttem.

Papírra kerülnek az értelmes sorok,
Belőlük lesznek az örökzöld mondatok,
A szavak gyöngyszemek, a sorok csillagok,
Fényesen ragyognak az élő versszakok.

Belőlük lesz majd egy gyönyörű költemény,
Amiből sugárzik szeretet és remény,
Muzsikál a ritmus, egybecsengnek rímek,
Olyan ez az egész, mint a festett színek.

Versek ritmusára dobognak a szívek,
Csukott szemek előtt vibrálnak a színek,
Az élet is olyan, mint egy nagy költemény,
Melynek soraiban lakozik a remény.

Sercegő ceruzák, örökíró tollak!
Talán ti tudjátok, hogy mit hoz a holnap.
Írjátok le szépen, foglaljátok versbe,
Segít majd a hajnal varázslatos csendje!