A gőzmozdony
Gyermekkori emlék
Az, hogy jön a vonat-
Húzta a gőzmozdony
A nagy vagonokat.
Pöfékelve haladt,
Ette a sok szenet-
Magasra szállt füstje,
Takarta az eget.
Amikor robogott,
Fogyott a távolság-
Élmény volt számomra,
Igazi boldogság.
Jó volt vonatozni,
Nem volt sosem elég-
Kattogtak a sínek,
Zakatolt a kerék.
Nem volt ennyi kocsi,
Sokat vonatoztunk-
Lassabban ment talán,
De nem unatkoztunk.
Ennek érdekében
Mit lehetett tenni?
Idegen emberek
Tudtak beszélgetni.
Most már a gőzmozdony
Számunkra csak emlék,
Kéménye nem füstöl,
Rozsdás már a kerék.
Minden olyan rég volt,
Amiről most szóltam-
Szép emlékek ezek,
Boldog gyermek voltam.
|