Tavaszt hoz a szellő
Peregnek az évek,
Sok tavaszt megértem-
Szebb a valóságban,
Mint egy festett képen.
Az alvó természet
Ébredezik újra,
Csupasz fák ágait
Tavaszi szél fújja.
Pattannak a rügyek,
Madár száll az ágra-
Friss hajtások nőnek
Az ébredő fára.
Megváltozik minden,
Nyoma sincs a télnek-
Távolból a fecskék
Újra visszatérnek.
A tavaszi szelek
Friss levegőt hoznak-
Rétek virágai
Nekünk illatoznak.
A szorgalmas méhek
Csakis erre vártak-
Virágról, virágra
Döngicsélve szállnak.
Nagyon szép a tavasz,
Nem gondolok másra-
Csak a zöld mezőkre,
A virágzó fákra.
Nem gondolok most
Őszi lombhullásra-
A zord, fagyos télre
És az elmúlásra.
Jól tudom, hogy egyszer
Újra megfagy minden-
A sok fázós madár
Elköltözik innen.
Csupasz lesz majd ismét
Az eperfa ága-
Csak a remény marad,
Új tavaszra várva.
|