A kóbor kutya
Kóbor kutyát láttam,
Össze szorult szívem-
Borzasztó volt látni,
Miért van még ilyen?
Szólongatni kezdtem,
Simogattam volna-
De félszegen elment,
Nem figyelt a szóra.
Biztos, hogy éhes volt,
Kitől kapna enni?
Önmagán az állat
Nem tud segíteni.
Szerette gazdáját,
Hűséges volt nagyon-
De utcára tették
Egy zord téli napon.
Éhezik és fázik,
Nem tud panaszkodni-
Egy darabka ételt
Ki fog neki dobni?
Mi várhat még őrá,
Mi lehet a vége?
Hűséges szolga volt,
Ezt kapta cserébe.
Miért kellett annak,
Ki utcára teszi?
Ne neveljen kutyát,
Aki nem szereti!
|