Mesél az erdő
Vajon mit mesél az erdő,
Hogyha fúj a langyos szellő?
Nincs még levele a fáknak,
Hajlanak a csupasz ágak.
Hajladoznak, úgy mesélnek,
Csupaszok, de azért szépek.
Nincs szavukban semmi panasz,
Boldogok, mert jön a tavasz.
Elment már a sötét felhő,
Zöld ruhát ölt a vén erdő-
Lombok között a sok madár,
Biztos oltalomra talál.
Télen ott ültek az ágon,
Szomorkodtak a vén fákon.
Gubbasztottak már eleget,
Nem várják vissza a telet.
Most már új erőre kapnak,
Hamarosan fészket raknak-
Az a pillanat is eljő,
Mikor visszhangzik az erdő.
Messze elhallatszik innen,
Ettől lesz majd hangos minden-
Erdőlakók erre várnak
És majd örömtáncot járnak.
|