Az emlékek élnek
Egykori iskolád nyitva áll előtted-
Lépj be a kapuján, csak ennyit vár tőled.
Hogyha majd bementél, újra diák leszel-
Gondot és bánatot akkor félre teszel.
Úgy érzed majd akkor, rólad szól ott minden-
Repülnek az évek, rég elmentél innen.
Csengő hívó szava épp olyan, mint régen-
Megcsillan egy könnycsepp véndiák szemében.
A néptelen osztály talán éppen rád vár-
Nincsenek szép szavak a fekete táblán.
Lépd át a küszöböt, ülj be ott egy padba-
Amit érezni fogsz, nem férnek szavakba.
Az idő elrepült, az emlékek élnek-
Nem lettek halványak, most is nagyon szépek.
|