Felhők között járnék

Szeretnék felmenni
Egy nagy,magas hegyre,
Hol a bárányfelhő
Fátylat sző szememre.
A sok bárányfelhő
Takarná a Napot,
Elmondanám akkor,
Hogy most magam vagyok.
Ég és Föld között,
Ott állnék egymagam-
Hiába is szólnék,
Nem hallanák szavam.
A sok felhő között
Nem látnám a völgyet,
A zöld fenyves erdőt,
Az út menti tölgyet.
Csak azt látnám akkor.
Hogy a felhők jönnek,
Vízcseppek peregnek,
Mint valami könnyek.
De a bárányfelhők
Egyre csak haladnak,
Már-már messze járnak,
A hegyek maradnak.
Hírtelen meglátnám
A sugárzó Napot-
Látnám, amint szárít
Fűszálon harmatot.
Kíváncsi szememmel
Megnézném a völgyet,
A zöld erdő lombját,
Integető tölgyet.
A messzi távolban
Látnám a nagy tengert,
Földeken dolgozó
Sok-sok szorgos embert.
Kiterjedt síkságon
Feltűnne városom-
Vissza vágynék oda,
Ott van az otthonom.