Bocsáss meg, kedvesem!
Amikor haragszol,
Akkor is szeretlek,
Bujkálhatsz előlem,
Úgyis megkereslek.
Hiába ráncolod
Szép, sima homlokod-
Nem hibáztam nagyot,
Haragra nincs okod.
Nem állt szándékomban
Megbántani téged-
Néha megtörténik,
Mert ilyen az élet.
Olyankor üljünk le,
Beszéljük meg csendben-
Elmúlik haragod,
Ha meghallgatsz engem.
Ülj csak ide mellém,
Mert így van ez rendben,
Hibázhat az ember,
Értsünk egyet ebben.
Hibázhatok, tudom,
Én is ember vagyok-
Őszinte a szavam,
Kétséget nem hagyok.
Hogyha megbeszéljük,
A kezem megfogod,
Eltűnnek a ráncok,
Kisimul homlokod.
|