Unokámnak
Amikor még kicsi voltál,
Térdeimen lovagoltál-
Rám szegezted a két szemed,
Mikor mesét mondtam neked.
Meséltem én nagyon sokat,
Csodálkoztál jó nagyokat-
Rajzoltunk egy szép, nagy várat,
Körülötte sok kis házat.
Kerítés volt körbe-körbe,
Volt egyenes és sok görbe-
Mindenféle ákom-bákom,
Most is szemem előtt látom.
Később autók következtek,
Rajzpapírok tele lettek-
Volt ott mindenféle márka,
A sort a limuzin zárta.
Rajzpapírok tele lettek,
Miközben az évek teltek-
Úgy elszálltak, mint a madár,
Amely vissza sosem talál.
Az elszálló évek során,
Nagyra nőttél kis unokám-
De én itt maradok veled,
Nem engedem el a kezed.
A rajzpapír üres marad,
Szívemhez szól minden szavad-
Megfogod nagyapád kezét,
Te mondod most már a mesét.
|