Ésszel szeress!
Mikor szíved kalandra vár,
Kérdezd meg az eszed, talán-
Mert az eszed jobban tudja,
Merre visz a szíved útja.
Hogyha a szív kalandra vár,
Olyan, mint a sólyom madár-
Felrepül és messzire száll,
Valahol majd egyszer megáll.
Ilyenkor kérdezd az eszed:
Jó úton jár szíved, szemed?
Mert ami a szemnek tetszik,
Attól szíved felmelegszik.
Felmelegszik, lángra gyullad,
Sokszor néhány percen múlhat,
Idővel majd megkérdezed:
Hova tetted szegény eszed?
Ezért jó, ha megszívleled,
Mind azt, amit mond az eszed-
Próbáld meg, hogy ésszel szeress,
Szíved útját így egyengesd.
Persze ez nem könnyű dolog,
Mert ha a szív lángja lobog,
Talán ezt mind félreteszed,
Nem hallgatod meg az eszed.
|