Lusta Peti

Lusta Petit anyukája,
Küldené az iskolába-
De Petinek fáj a lába,
Panaszkodik egyfolytában.

Hogy lehet ezt most elvárni,
Mikor alig tudok járni-
Fáj a lábam, fáj a fejem,
Beteg vagyok, fáj mindenem.

Iskolába menjek már ma,
Hogy jajgassak egyfolytában?
Nem jönne ki más a számból,
Kivetne a pad magából.

Jaj kisfiam, ne mondj ilyet,
Gyötröd az anyai szívet-
Maradj itthon,bújj az ágyba,
Ne menj most az iskolába.

Petinek ez jó kis kaland,
Mosolyog az orra alatt,
Mikor ágyba bújik végre,
Takarót húz a fejére.

Néhány percet aztán kivár,
Néha onnan kikandikál,
Kivárja ő azt a percet,
Mikor édesanyja elmegy.

Nem sokáig gondolkozik,
A házból kilopakodik,
Most már jól érzi ő magát,
Mert várja őt néhány barát.

Mert jó barát mindig akad,
Ez egy örök szabály marad-
Olyan, kinek fáj a lába,
Ezért nem megy iskolába.

Meggyűlik a Peti baja,
Mikor hazajön az anyja,
Benyit Peti szobájába,
Ott tátong az üres ágya.

Mikor aztán hazatalált,
Nagyon elszégyellte magát-
Bocsánatot kért ő szépen,
Büntiben lesz egész héten.

Másnap hátán volt a táska,
Nem fájt se feje, se lába-
Nem nyílt panaszra a szája,
Sietett az iskolába.