Hullócsillagok
Amikor csillagok hullnak,
Utoljára lángra gyúlnak-
Megvilágítják az eget,
Ragyogtak már épp eleget.
Augusztusi éjszakákon,
Kissé szomorúan látom-
Amint éppen útra kelnek,
Az égbolttól búcsút vesznek.
Ragyogtak már nagyon sokat,
Túlélték a századokat-
Gyönyörködtették a szemet,
Ők díszítették az eget.
Díszítettek és ragyogtak,
Nagyon hűségesek voltak,
Amikor beesteledett,
Világították az eget.
Elmentek az évszázadok,
Elfáradtak a csillagok-
Eljött végső utazásuk,
Megszűnik a ragyogásuk.
Nézem a csillagos eget,
Látok csillagot, eleget-
Elkószál a gondolatom,
Vajon melyik a csillagom?
Vannak aprók, jönnek nagyok,
Az a halvány ott, én vagyok!
Körülveszik őt a fények,
Nem hullott le, mert még élek.
|