Mikor verset írok
Ha megszáll az ihlet,
Minden mást felejtek-
Az is megtörténik,
Hogy más ember leszek.
Olyankor keresem
A nyugtató csendet-
Kedvesem megbocsájt,
Nem zavar, elenged.
Lelkem úgy háborog,
Rímek törnek utat-
Bátor fantáziám
Mélységekben kutat.
Nem hiába kutat,
Aki keres, talál-
Gazdag a mi nyelvünk,
Ez a válasz, talán.
Magyarul nem nehéz
Rímeket faragni-
Ötleteket kapni,
Versben visszaadni.
Pengetem olyankor,
Az érzelmek húrját-
Leírnám a világ
Örömét és búját.
Leírnám szívesen,
De mégsem tehetem-
Túl rövid az élet
Ahhoz, hogy megtegyem.
Ha párás lesz szemem,
Mikor nem is sírok-
Megtörlöm szótlanul,
Aztán tovább írok.
|