Csobogj kis patak!
Itt állok a hídon,
Kémlelem a vizet-
Régen jártam erre,
Ritkán látok ilyet.
Hallgatom a víznek
Csendes csobogását-
Figyelem a lombok
Lassú ritkulását.
Szeptember vége van,
Megsárgult a levél-
Elhagyja az ágat,
Szép lassan földet ér.
A sárga falevél
Megperdül a szélben,
Elúszik messzire
A patak vizében.
Tudtára hozza
A távoli tájnak,
Hogy zord idők jönnek,
Mert vége a nyárnak.
Hulló falevelek
Búcsúznak a nyártól,
Fa csupasz ágától,
Bágyadt napsugártól.
Te kis fürge patak,
Csobogj hangosabban!
Akarom érezni,
Nem vagyok magamban!
Muzsikáló hangod
Törje meg a csendet,
Lesz még zöld a fákon,
Vigasztald az embert.
|