Visszajönnek
Villanydróton gyülekeznek,
Hamarosan útra kelnek-
Emlékeik nagyon szépek,
De most elhagyják a fészket.
Ott ülnek a villanydróton,
Vitatkoznak fecskemódon,
Mit lehet elvárni tőlük?
Nem áll be a kicsi csőrük.
Azt csipogják, csiripelik,
Hogy ez a hazájuk nekik-
Vissza jönnek, amint lehet,
Fújja el a szél a telet.
De most nem gondolnak másra,
Csak a hosszú utazásra-
Nehézségektől nem félnek,
Remélik, hogy odaérnek.
Messze délen más az élet,
Talán nem is raknak fészket-
Egyhangúság vár reájuk,
Nem csipog a fiókájuk.
Üres már a fecskefészek,
A kis fecskék útra készek-
Nem hallatszik már a szájuk,
Köd előttük, köd utánuk.
Eltűntek a messzeségben,
Nincs felhő a magas égen-
Ilyenkor az égbolt tiszta,
Vajon hányan jönnek vissza?
|