Medveálom

Cammogott a fáradt medve,
Nem volt semmihez se kedve-
Nem is várta meg az estét,
Megpihentette a testét.

Nem ment tovább, helyben maradt,
Lefeküdt a lombok alatt-
Nem fészkelődött ő sokat,
Máris horkolt jó nagyokat.

Álmodta, hogy ül egy kövön,
Előtte egy mézes bödön,
Mikor rátapadt a szája,
Megszakadt a csodás álma.

Azt hitte, hogy mézet evett,
Rosszkedvűen ébredezett-
Becsapta a csodás álma,
Nem volt mézes éhes szája.

Az volt a legnagyobb baja,
Hogy korgott az éhes hasa-
Félelmetes lármát csapott,
Lábra állt és elballagott.

Nyulak, rókák megijedtek,
Biztonságos helyre mentek-
Olyankor a helyzet vészes,
Amikor a medve éhes.

Cammogott az éhes medve,
Méhek odújára lesve-
Tudta, ha azt megtalálja,
Mézet ehet vacsorára.

Útközben figyelni kellett,
Elszállt egy méh füle mellett-
Meglátta, hogy hova repült,
Az már többé nem menekült.

Odaért egy odvas fához,
A méhecskék odújához-
Megtalálta a kis fészket,
Ahova hordják a mézet.

Nem használta ő az eszét,
Bedugta a buksi fejét-
Ám az apró, szorgos méhek,
Megvédték a finom mézet.

Megtámadták a nagy medvét,
Hamar elvették a kedvét-
Olyan lett a pisze orra,
Mintha egy nagy krumpli volna.

Eltakarták a kék eget,
Repkedtek a feje felett-
Tátogott az éhes szája,
Málnát evett vacsorára.