Ismerősömnek
Nem fogtunk mi kezet
Az életben soha-
Az, hogy ismerhetlek,
Egy igazi csoda.
A képernyő hozta
El hozzám arcodat-
Fejemben kavarog
Egy röpke gondolat:
Csak véletlen műve
Az, hogy találkoztunk-
Képzeletünk szárnyán
Még kezet is fogtunk.
Köszönöm, hogy itt vagy,
Örülök, hogy látlak,
Fogadj el most engem
Őszinte barátnak.
Az életünk talán
Más-más úton halad-
Lehet, hogy nekünk, csak
A képernyő marad.
Haladunk előre,
Elmúlnak az évek-
De egyet tudnod kell,
Nem feledlek Téged.
Fehérbe vegyült már
Sötét színű hajunk-
Nézem a képernyőt,
Ismerősök vagyunk.
|