Fiúk verse
Amikor mi megszülettünk,
Jövő katonái lettünk-
Nem volt nevünk, nem volt múltunk,
És még beszélni sem tudtunk.
Nyomban családtagok lettünk,
Szépen, lassan cseperedtünk-
Megtanultunk jönni, menni,
Jó volt kisfiúnak lenni.
Semmiért nem fájt a fejünk,
Anyánk, apánk ott volt velünk-
Megvédtek a fúvó széltől.
Forró nyártól, hideg téltől.
Érdekünkben sokat tettek,
Szeretetben felneveltek-
Rajtunk tartották a szemük,
Miénk lett a családnevük.
Aztán később észrevettük,
Hogy már nagylegények lettünk-
Szerelem lett a szeretet,
Mikor egy lány ránk nevetett.
De az évek gyorsan teltek,
Lányok jöttek, aztán mentek-
Szőke után jött a barna,
Mert a sorsunk úgy akarta.
Repültek az évek tova,
,,Nem nősülünk meg mi soha"-
Nem tudtuk,hogy mi vár reánk,
Minden sráchoz jött egy leány.
Rajtuk felejtettük szemünk,
Elcsavarták szegény fejünk-
Ezek valós történetek,
Nyomban oltárhoz vezettek.
|