Néma madárka
Faágra szállt a madárka,
Onnan ablak párkányára-
Óvatosan bekopogott,
Miközben nagyon vacogott.
Vizes volt a tolla, bőre,
Nem dalolt a kicsi csőre-
Rázogatta két kis szárnyát,
Emelgette apró lábát.
Hogyha beszélne a madár,
Segítséget kérne talán,
De a madár nem tud szólni,
Soha nem fog panaszkodni.
Nem kell, szóljon a madárka,
Hogyha segítségre várna,
Látom, hogy reszket a széltől,
Nagyon fél a hideg téltől.
Mert az ősz csak emlék marad,
Itt a tél a kertek alatt-
A madár készlete véges,
Jobban fázik,hogyha éhes,
Kicsi madár, én szeretlek,
Repülj ide, megetetlek!
Lesz még levél, lomb a fákon,
Dalolsz majd zöldülő ágon.
|