Féltő szemek
Itt nyugszik, ki engem szeret,
Valahol a felhők felett-
Talán ott van, fent az égben,
Határtalan messzeségben.
Kémlelem a tiszta eget,
Mécsest gyújtok sírja felett-
Összekulcsolom a kezem,
Homályos lesz tekintetem.
Az időben visszalépek,
Előjönnek szép emlékek,
Amikor még itt volt velem,
Gyermek voltam, fogta kezem.
Maradjon itt, arra kértem,
Mert féltem a sötétségben-
Attól féltem eltévedek,
Ha nem látnak féltő szemek.
De az idő egyre halad,
Ami szép volt, emlék marad,
A sötétben magam megyek,
Nem követnek féltő szemek.
|