Mese felnőtteknek
Szerelmes a Hold a Földbe,
Kerülgeti körbe-körbe,
Közeledni soha nem mer,
Olyan, mint a félszeg ember.
Amikor leszáll az este,
A sötétség sűrű leple,
Csendben felkúszik az égre,
Annak is a tetejére.
Körül néz, ne lássa senki,
Ne zavarja őt most semmi,
Föld felé fordul a szeme,
Ott marad a tekintete.
Gyönyörködik a szép Földben,
Sziklás hegyek közt, a völgyben,
Csodás rétben, zöld erdőben,
Az illatos legelőben.
Azt hiszi, nem látja senki,
Oly jó szerelmesnek lenni,
Mondogatja önmagának,
Sóhajai messze szállnak.
Álmodozik nagyon sokat,
Nem látja a csillagokat,
Pedig ott vannak az égen,
Leskelődnek a sötétben
Ott vannak és hallgatóznak,
Egyfolytában szórakoznak,
Pletykálnak is, nagyon sokat,
Hahotáznak jó nagyokat.
|