Még serceg a toll
Mesélek a felnőtteknek,
Azt remélem, hogy szeretnek.
Vagyis, inkább, amit írok,
Ezért írok, amíg bírok.
Írok én a szerelemről
És a hazaszeretetről,
Hétköznapok gondjairól,
Emberiség álmairól.
Csodálom a természetet,
Ezért írtam róla verset,
Barátom a Nap az égen,
Gyönyörködöm a holdfényben.
Csillaghullást nagyon várom,
Álmodozom télen, nyáron.
Annyi minden van a Földön,
Álmaimat versbe öntöm.
Papírlap az asztalomon,
Tollamat kezemben fogom.
Serceg a toll, fogytán a lap,
Hosszú az éj, rövid a nap.
Mikor az álmok elfogynak,
Ihleteket már nem hoznak,
Akkor abbahagyom végleg,
De addig én, még remélek.
Mikor majd fárad a szemem,
Tollat fogni nem tud kezem,
Hírtelen elcsuklik hangom,
Fejem papírlapra hajtom.
|