Csak az ember segít
Csendes lett az erdő,
Nincs levél a fákon,
A sok dalos madár
Csak gubbaszt az ágon.
Hideg téli szellő
Végigsüvít rajtuk,
Néma marad csőrük,
Elakad a hangjuk.
Néha nagyot reccsen
A fa fagyos ága,
Amikor meglebben
Egy nagy madár szárnya.
Meglebben a szárnya,
Kapaszkodik lába,
Letörik a szép fa
Csontáfagyott ága.
Oly hideg a szellő,
Havat hint a felhő,
Ünneplő ruhát ölt
Az elnémult erdő.
Etetőhöz siet
A sok éhes állat,
Mert a hó takarja
A fagyos fűszálat.
Hogyha nincs élelem,
A állat mit tehet?
Hogy élje túl szegény
A zord, hideg telet?
Ha gyötri az éhség,
Hogy segítse magát?
Ki érti az állat
Segélykérő szavát?
Csakis az ember az,
Aki segít néha,
Erdei tisztáson
Illatos a széna.
Illatos szénának
Éltet a melege,
Vissza tér az állat
Megkopott ereje.
|