A keresztút

A krisztusi utat
Végig kell, hogy járjuk,
Bár nehéz a kereszt,
Nem szabad megálljunk.

Nem szabad feladni,
Véget ér majd egyszer,
Emelt fővel járunk,
Csüggedni most nem kell.

A nehéz fakereszt
Felsérti a vállat,
Vonszoljuk az úton,
Ránk rosszabb is várhat?

Töviskoszorú is
A fejünkre kerül,
Bármily nagy a vihar,
Egyszer elcsendesül.

Homályos a látás,
Vér takarja szemünk,
Vasszeg járja testünk,
Szűzanya, légy velünk.

Keresztre feszítve
Azok ott mi vagyunk,
De az út véget ér
És mi feltámadunk.