Télen a temető
Temetőben voltam,
Sírok között jártam,
Néhány pillanatra
Több helyen megálltam.
Megálltam egy kicsit,
Emlékeztem rájuk,
Mert én voltam egykor
Egyik jó barátjuk.
Csak egyedül voltam,
Télen alig járnak,
Megfagyott már régen
Szirma a virágnak.
Fagyos virágok közt
Nincs jelen az élet,
Amitől a sírkert
Nyáron olyan szép lett.
Nincs egy árva levél
Az elhagyott fákon,
Nem turbékol gerle
A megfagyott ágon.
Nem zizeg a bokor
Ha a madár rászáll,
Fürge lábú bogár
Vajon merre mászkál?
Halott a temető
Megfagyott itt minden,
Minden, ami élő
Elköltözött innen.
De ami itt maradt,
Az már mind-mind halott,
Ami élt és virult
Az most már megfagyott.
|