Minden fehér
Hófelhőből pelyhek szállnak,
Földet érve összeállnak.
Oly szép mikor esik a hó,
Lesz belőle hótakaró.
Azért szép, mert minden fehér,
Ez a látvány mindent megér,
Elénk tár ő sok-sok szépet,
Takarja a szürkeséget.
Egyre kémlelem az eget,
Jönnek már a hófellegek,
Pelyhek szállnak, s én csak nézem,
Kint állok a hóesésben.
Gondjaimat hátra hagyom,
Mert most boldog vagyok nagyon.
Hull a hó és én csak nézem,
A természet lágy ölében.
Nyáron csodálom az erdőt,
Télen várom a hófelhőt.
Nyáron zöldell a sok levél,
Télen pedig minden fehér.
Mit látok a falu végén?
Hóember áll az út szélén.
Hófehér az új ruhája,
Mosolyra ferdül a szája.
Fehér hóból van a teste,
Hófehér lehet a lelke,
Mert ártatlan, nem csal soha,
Nem süllyedne soha oda.
Tavasszal ő egyre ázik,
Az, hogy tiszta, már nem számít.
Vízből van és vízzé válik,
Föld mélyébe visszavágyik.
|