Szomorúság
Szomorú a lelkem,
Pesszimizmust áraszt,
Miért vagyok ilyen?
Nem kapok rá választ.
Akkor ünnepelek,
Mikor sírni kéne,
Szomorúságomnak
Soha nem lesz vége.
Véráztatta a föld,
Amit örököltem,
De én itt születtem,
Lassacskán felnőttem.
Régen voltam gyermek,
Elteltek az évek,
De azért még most is
Sok mindent nem értek.
Rengeteg kérdésre
Ki ad választ nekem?
Talán évek múltán
Majd a történelem!
Szomorú a lelkem,
Kétségeim nagyok.
Az lehet az oka,
Hogy én magyar vagyok.
Talán nem tévedek,
És most ráhibázom,
Génjeimben hordom
A szomorúságom.
Szomorú a Himnusz,
Egyhangú az ünnep,
A nagy győztes csaták
Homályba merülnek.
,, Balsors, akit régen tép",
Csakis én lehetek,
Ha jönnek víg esztendők,
Bánatot feledek.
|