Ne bántsd a fát
Ne törd le az ágam,
Tudnod kell, hogy élek,
Akárcsak az ember,
Én ugyanúgy érzek.
Csak könnyezni tudok,
Nem piros a vérem,
De azért vigyázz rám,
Tőled csak ezt kérem.
Ha letöröd ágam,
Hangtalanul sírok,
Csak a könnyem hullik,
Mert szólni sem bírok.
Könnyezik a törzsem,
Sír a letört ágam,
Ott hever eldobva
A porban, a sárban.
Megtépáz a szél is,
Letör sok-sok ágat,
Soha nem kíméli
Az útszéli fákat.
Csodálni kellene
A szép gyümölcsfákat,
Sokszor a termésük
Töri le az ágat.
Táplálják az embert,
Letörnek az ágak!
Talán majd újat hajt,
Ne bántsuk a fákat!
|