Patak születik
Szikla repedésből
Tör utat a patak,
Gyönyörű a látvány,
Nincsenek rá szavak.
A nagy magasságból
Indul hosszú útra,
Hol van az út vége?
Ezt maga sem tudja.
Hatalmas erővel
Medret ás magának,
Nincs olyan akadály,
Ami ellen állhat.
Töri a bozótot,
Nem habozik sokat,
Magával ragad ő
Szikla darabokat.
Gurulnak a kövek,
Lekopik a szélük,
Nagy, hegyes köveknek
Nem lesz többé élük.
Mikor a gyors patak
Eléri a völgyet,
Megkopott köveket
Tovább már nem görget.
A síkságra érve
A vízfolyás lassul,
Szélesedik medre,
Hangja egyre halkul.
Miközben folydogál,
Oly nyugodt a patak,
Átlátszó vizében
Cikáznak a halak.
Olyan lett a végén,
Mint az idős ember.
Miért is sietne?
Megvárja a tenger.
Szép lassan folydogál,
Odaér majd egyszer.
Véget ér az útja,
Elnyeli a tenger.
|