Jön a tavasz
Télen álmodik a medve,
Felébredni semmi kedve,
De ha közeleg a tavasz,
Nagyot ásít a kis ravasz.
Ásít egyet, nyújtózkodik,
Közben egyre gondolkozik,
Azon forgatja az eszét,
Hogy kinyissa már a szemét?
Nehogy a végén megbánja,
Hogy megszakad téli álma.
Persze most már az is lehet,
Búcsúztatni kell a telet.
Kinyitja hát álmos szemét,
Kidugja a buksi fejét,
Véget ér a téli álma,
Mikor kinéz a világba.
Némán áll és gondolkozik,
Egy kicsikét csodálkozik,
Nem süt a Nap, nincs egy árnyék,
A szép tavasz mire vár még?
Szerinte a helyzet tiszta,
A barlangba nem megy vissza.
Kibír még egy kis hideget,
Aludt már éppen eleget.
Ez pedig azt jelentheti,
Hogy a telet elkergeti.
Nem lehet rá semmi panasz,
Hamarosan jön a tavasz.
|