Lélekmadár

Gólya szállt a háztetőre,
Kelepelt a hosszú csőre,
Rázogatta fejét, szárnyát,
Emelgette hosszú lábát.

Kelepelve azt hirdette,
Hogy a dolgát elvégezte.
Mi lehet a madár dolga?
Az, hogy babát hoz a gólya.

A mesében házhoz viszi,
Vigyáz rá, mert nagyon kicsi.
A család már nagyon várja,
Az ablakot jól kitárja.

Mikor berepül a madár,
Nincs ruha a kicsi babán.
Oly apró a keze, lába,
Annál hangosabb a szája.

Átadja a kicsi babát,
Azután megrázza magát.
Felrepül a háztetőre,
Kelepel a hosszú csőre.

Sok házban, ha babát várnak,
Majd a gólyák odaszállnak.
Minden évben visszajönnek,
Ablakokba beköszönnek.

Persze mind ez csak egy mese,
Elhiszi egy gyermek esze,
Mert a mesét ő szereti,
De majd később kineveti.

Ne higgyük a gólya mesét,
Ne kapja meg ezt az esélyt,
Mert babát nem hoz a gólya,
Mind ez anyu, apu dolga.

Csak a lelket hozza madár,
Régen így gondolták talán.
Istentől ez nagy adomány,
Elhozza a lélekmadár.