Szárnyaló boldogság
Madár repült át felettem,
Boldog voltam, úgy éreztem.
Lehet, hogy azt hittem talán,
Megjött a boldogság madár?
Nem hinnék én ilyet soha,
Nem a madár volt az oka.
Hogyha mégis madár lenne,
A boldogság szárnyra kelne.
Szárnyra kelne és elszállna,
A távolban köddé válna,
Nem is jönne vissza talán,
A boldogság furcsa madár.
Néha sokat kell rá várni,
De nem szabad őt bezárni.
Kalitkában meghal talán,
A boldogság szabad madár.
Száll a madár, de nem bánom,
Mert én a páromat várom.
Ide ér és velem marad,
Úgy siet, hogy szinte szalad.
Tudtam, nem hiába várom,
Az utamat vele járom.
Madár elszáll, de ő marad,
Miközben az idő halad.
Repüljön a kis madárka,
Talán őt is párja várja,
Szélsebesen száll a madár,
Hamarosan hazatalál.
|