Semmi átok

Messze ellát a két szemem,
Eldobom a szemüvegem.
Örülök, mert mindent látok,
Nem fog sem szitok, sem átok.

Tudom, hogy az évek során,
Akadt, aki szitkot szórt rám.
Emlegette a két szemem,
De ez nem árthatott nekem.

A szememmel most is látok,
Nem fogott rajtam az átok.
Talán azért, mert nem hiszem
Azt, hogy létezik még ilyen.

Száz éve, vagy még régebben,
Voltak, akik hittek ebben.
Van még ilyen most is talán,
De az kezdje saját magán.

Áskálódnak, vermet ásnak,
Nem maguknak, hanem másnak.
Fölé szép virágot tesznek,
De a végén beleesnek.

A szemembe mosolyognak,
Hátam mögött átkot szórnak,
Jól tudom, mert tisztán látok,
Nem fogott rajtam az átok.